Fegyverek
Németország
P08 Parabellum "Luger"
A fronton kitett hatásoknak, (por, kosz) nehezen ellenálló pisztoly, ha rendesen karban volt tartva, pontosan és megbizhatóan üzemelt, és a szövetséges katonák egyik legjobban megbecsült hadizsákmánya volt. Létezett belőle egy ún. "Artillery Model" azaz "Tüzérségi" is, amely hosszabb csővel, fa tussal, és 32 db-os dobtárral rendelkezett.
Walther P38
A német hadseregben a Luger-t már 1938-ban lecserélték az olcsóbban előállitható Walther P38-asra, ezután ezt a 9 milliméterest kapták a német tisztek és altisztek.
Mauser C-96 M1932/M712 "Broomhandle", "Seprűnyél"
A C-96-ot 1896-tól 1936-ig gyártották, érdekes módon licenszének megvásárlása után nagyon nagy számban került gyártásra Kinában, akik a japán aggresszorok ellenében vetették be nagy sikerrel, utcai tűzharcokban. Automata módban is képes volt tüzelni. Becenevét jellegzetes formájú markolatáról kapta.
Karabiner 98k (Kar98k)
Nagyon pontos fegyver, ezért mesterlövész-puskaként is használták távcsővel ellátva, amivel akár 800 m-re is hatásos volt. Tervezésekor bajonett és puskagránát használatára is figyeltek készitői, sőt, még ejtőernyős kivitel is készült belőle behajtható válltámasszal. Az orosz fronton milliónyi Kar98k került orosz kezekbe, akik a világháború szőkösen induló haditermelésének, és a kezdetben óriási fegyverhiánynak köszönhető tanulságból kiindulva el is raktározták őket mind egy szálig, hátha egy újabb háborúban szükség lehet rájuk.
Gewehr 43
A félautomata puska bevezetésére a német hadiipar egy tulajdonképpen használhatatlan fegyvert ötlött ki, ezért a Gewehr 41 teljes átalakitáson esett keresztül, mégpedig az orosz SVT40 gázrendszerét használva alapul, ez lett a Gewehr 43. Tűzgyorsasága miatt a német mesterlövészek kedvelt fegyvere volt. Létezett hozzá puskagránátvető és lángrejtő, egyedül bajonettet nem lehetett rá szerelni.
MP18
Az MP18 volt az első megalkotott géppisztoly, 1918-ban került először a német csapatokhoz, tipikusan lövészárok harcra készitve. Működésének alapjait más fegyverek tervezésénél is felhasználták, mint a japánType 100, vagy az angol Lanchester géppisztolyoknál. Az MP40-nel ellentétben, ezt a fegyvert tényleg Schmeisser tervezőmérnök alkotta.
MP40 "Schmeisser"
Megbizható, olcsó fegyver, pontosabb volt, mint amerikai testvére, a Thompson géppisztoly, ezért a jenkik nagyra becsülték, és ahol lehetett gyűjtötték és használták őket. Érdekesség, hogy a tár, 32 lőszerre töltve hajlamos volt beragadni, ezért inkább 1-2 lőszerrel kevesebbet tettek bele a katonák. 64 lőszeres verziója tulajdonképpen egy olyan mechanika volt, ami egymás mellé engedett helyezni 2 normál tárat, ezt a típust nevezték MP40/II-nek.
MP 3008 Volks MP
Egyenes másolata az angol Stengéppisztolynak, azzal a különbséggel, hogy a tár függőlegesen helyezkedett el. 1945-ben kezdték el pánikszerűen gyártani, mivel az MP40-nél olcsóbban és egyszerűbben gyártható fegyvert szerettek volna nagy számban a miliciának adni.
Fallschirmjägergewehr 42
A fegyvert az ejtőernyős fegyvernemnek fejlesztették ki, hogy egy könnyebb és pontosabb sorozatképes fegyvert kaphassanak. Az MG34-esek túlságosan nehezek voltak ilyen célokra, az MP40 pedig túlságosan pontatlan volt hosszú távon. Tulajdonképpen az FG42 a könnyűgéppuska szerepét töltötte volna be a német hadseregben, akárcsak a BAR vagy a Bren, de konkrétan ilyen célú fegyver nem létezett náluk. Tervezésekor a következő célokat fogalmazták meg: automata üzemmód, könnyű hordozhatóság, képes legyen puskaként, messzebb levő célokat támadni. Valójában egy nagy visszarúgású és torkolattüzű fegyver született, amelyet gyakorlatban csak nagyon ritkán használtak automatán, akkorát rántott a csövön.
Sturmgewehr 44 (StG44), MP44
Az MP44 egyesitette a könnyűgéppuska és a géppisztoly előnyeit, elnevezése, "rohampuska", nagyon népszerű lett hasonló fajtájú fegyverekre. Közelharcban úgy működtették, mint géppisztolyt, de pontossága és lőtávja megengedte, hogy hosszabb távon a géppisztolyoknál sikeresebben vethessék be. Persze gyengébb volt és nem hordott olyan messzire, mint a puskák, de nem is erre tervezték. Hihetetlen, de készült belőle "kanyarlövő" változat is, periszkópszerű távcsővel, amivel sarkok mögül lehett kilőni. Az oroszok az MP44 tervezési előnyeit továbbvitték az AK-47 elkészitésekor is.
MG34
Mind normál, mind nehézgéppuska szerepkörben szolgált, gyalogsági támogató géppuskaként kétlábú támasztékkal és 75-ös dobtárral, illetve nehézgéppuskaként 3 lábú állvánnyal és hevederes etetéssel. Gyakorlatban viszont a támasztékkal rendelkező géppuskát is hedeverrel használták. Tankok és bombázók rögzitett géppuskáiként, és légvédelmi fegyverként is hasznositották. A nagyobbik tipusú állványán olyan megoldások szerepeltek, amik egészen különleges tüzelési módokat tettek lehetővé: a távcsővel messzi célok hatásos támadását lehetett végezni, persze rövid sorozatokkal vagy egyes lövésekkel; periszkóp, mellyel az irányzó fedezékbe bújva tudott célozni; és egy automata mechanizmus, ami arra szolgált, hogy távolról vezérelve a géppuska a beirányzott területet pásztázza.
MG42
Tulajdonképpen a legjobb géppuskák egyikéről beszélünk, tűzgyorsaságát, megbizhatóságát, teherbirását, egyszerűségét, könnyen kezelhetőségét tekintve ez nem is csoda. A németek 1942-ben 18000-et gyártottak belőle, 1943-ban 117000-et, 1944-ben 211000-et, 1945-ben 61000-et. Feleannyi idő alatt és kevesebb acélfelhasználással volt gyártható, mint elődje, az MG34. Jellegzetes hangja alapján a szövetségesek "Hitler Körfűrészének" nevezték el. A nagy tűzgyorsaságnak köszönhetően a csöve sokkal gyorsabban felforrósodott, mint az MG34-é, de a tapasztalt kezelő igy is kicserélte másodpercek alatt. Ugyanennek köszönhetően ezzel a fegyverrel már nem lehetett egyes lövéseket leadni.
Panzerfaust 60
Akár 17 centi acélon is áthatolt, gyártása olyan egyszerű volt, hogy még Berlin ostroma alatt is készült belőle.
Panzershreck, Raketenpanzerbüchse RPzB-54, "Kályhacső"
Az amerikai Bazooka egy zsákmányolt példányából tervezték, felülmúlva elődjét, a Panzerfaustot, és magát az ötletet adó Bazookát is. 88 milliméteres, vállról inditható tankelháritó rakétákat lőtt ki, és mivel hatalmas füstöt produkált minden kilövésnél, el is nevezték "Kályhacső"-nek. A Bazookával összehasonlitva, aminek problémái voltak a Tigris 10 cm-es páncélzatával, a Panzershreck-nek a 20 cm acél sem jelentett problémát. Éppen ezért lett a másik beceneve a Panzershreck, "Páncélrém", és késztette a szövetséges harckocsizókat arra, hogy homokzsákokkal, tartalék lánctalp-darabokkal erősitsék immár a gyalogság által is könnyű célponttá vált tankjaikat.
Flammenwerfer 35
A 20. században legelőször a német hadseregben vezették be a lángszóró használatát, még a századforduló elején, ezért a II. világháborúban már egy több fejlesztésen keresztülment fegyvert tudtak alkalmazni.