Mai fegyverek
Bár az alcím a második világháború, nem felejthetjük el modern korunk fegyvereit sem.
AK-47
Az AK–47 (Avtomat Kalasnyikova obrazca 1947 goda ; oroszul: Автомат Калашникова образца 1947 года) – eredetileg szovjet gyártású – gépkarabélytípus, röviden gyakran csak Kalasnyikov-gépkarabélynak nevezik.Tervezője Mihail Timofejevics Kalasnyikov, akit a második világháborús német STG-44 karabély külseje ihletett meg. A fegyver 1949-ben lett rendszerbe állítva a szovjet fegyveres erőknél. Számtalan fegyveres konfliktusban alkalmazták, ill. alkalmazzák ma is, a világon a legnagyobb számban elterjedt gépkarabély. Vietnam dzsungeleiben például a Vietkong használta az amerikai inváziós erők gyalogsága ellen. Előnye volt a lövedékek nagy átütőereje.Az AK–47-es masszív szerkezete alkalmas volt kézitusára.Az AK–47 tömege tár nélkül 3,6 kg, töltött tárral 4,1 kg. Az íves szekrénytár befogadó képesége 30 db 7,62 × 39 mm-es karabély lőszer. A karabély lőszera pisztolyok és a puskák lőszereinek előnyeit egyesíti. Hatásos lőtávolsága 800 m, de ha 1500 m-en véletlenül eltaláljuk a célszemélyt, még mindig halálos lehet. A lövedék kezdősebessége 715 m/s. Elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc. Az AK–47 több külföldi fegyvernél használt technológiát ötvöz. Gázelvételi rendszere és a gázdugattyú kialakítása a Sturmgewehr 44-től (más típusjelzéssel MP44) származik. Zárszerkezetéhez az M1 Garand, az elsütőszerkezethez (tűzbiztosító, kakaskésleltető) a John Browning tervezte Remington Model 8 karabély szolgált alapul. Kalasnyikov érdeme az egyszerű szerkezeti kialakítás és az olcsó tömeggyártás igényeinek megfelelő gyártástechnológia.
Dragunov SVD
Az utóbbi időben helyenként vitát vált ki, hogy valóban mesterlövészfegyver-e, vagy - csak - egy egyszerű öntöltő puska.Az SZVD vagy Dragunov-mesterlövészpuska (oroszul: Снайперская винтовка Драгунова [Sznajperszkaja vintovka Dragunova], rövidítve SZVD), egy gázelvételes, forgózáras reteszelésű fegyver, amit Jevegenyij Dragunov tervezett a Szovjetunióban 1958 és 1963 között. Az SZVD volt a világ első, kifejezetten erre a célra épített puskája, és nagyon elterjedt (jó néhány változatával együtt) a Varsói Szerződés országaiban. A fegyver félautomata, csak egyeslövésre képes. A fegyver SZVD–63 típusnéven is ismert, ahol a szám a rendszeresítés évére utal. Az SZVD azonban nem tartozik a klasszikus mesterlövész fegyverek közé, ezért gyakran katonai távcsöves puskának is nevezik. Dragunov a már elavulttá váló Moszin-Nagant leváltására kiírt pályázat elnyerését követően 1958-ban kapott megbízást egy mesterlövész célú puska kifejlesztésére.
M-14
Az 'M14 az USA hadseregében rendszeresített, tűzváltóval ellátott gépkarabély, amely7,62x51mm NATO lőszert tüzelt. A második világháború tanulságait levonva az amerikai haderő nagyobb lőszer-felhasználású, jelentősebb tűzerejű és jobban adaptálható kézifegyvereket igényelt. Szerencsétlen módon 12 esztendőt és sok milliárd dollárt vesztegettek el, és az eredmény nem volt több egy feljavított M1 Garandnál. Tetézte a bajt, hogy az összes rendszerben lévő fegyvert az M14-gyel akarták volna felváltani. Túl könnyű volt géppuskának, túl hosszú géppisztolynak. A korai modellek fa ágyazással készültek, de a vietnami háború alatt rájöttek, hogy a fa magába szívja a levegő nedvességtartalmát, és könnyen elkorhad, ezért elkezdték a műanyag ágyazású M14 gyártását, ekkor azonban megérkezett az M16, és felváltotta az M14-et. Napjainkban félautomata üzemmódban, távcsővel szerelve mesterlövész szerepkörben használhatják.
MP-5
A Heckler & Koch MP5 az 1960-as években a Német Szövetségi Köztársaságbankifejlesztett 9 mm-es géppisztoly-család. A fegyvergyár a G3-as gépkarabély sikerén felbuzdulva fejlesztett ki egy kézifegyvercsaládot, mely négy fajta lőfegyverből állt (mindegyiknek a G3-as volt az alapja). A világ számos országában (Magyarországon is) alkalmazzák.
A típuscsaládok: - H&K MP5, - H&K MP5K, - H&K MP5SD, - H&K MP5PDW, H&K MP5A1, H&K MP5A2, H&K MP5A3, H&K MP5A4
Az alaptípuson kívül még két változatot különböztethetünk meg.A géppisztolynak létezik egy egészen speciális változata, az SD. Ez egy fixen beépített hangtompítóval felszerelt típus. Mellső ágya teljesen különbözik a standard változatokétól. Ehhez a fegyverhez nem szükséges subsonic lőszert alkalmazni, a normál lőszer torkolati dörejét is kiválóan csillapítja, kb. úgy, mintha egy .22 kaliberű kispuska hangját hallanánk. E hatásfok eléréséhez különleges megoldásra volt szükség. Az SD változat csöve jóval rövidebb (146 mm), mint a standardé, kb. a hangtompító feléig ér. A cső a töltényűrtől kezdve sugárirányú furatokkal van ellátva, amelyeken a lőporgázok egy része már a lövés pillanatában kiáramlik. Ahol a cső véget ér, a hangtompító még mindig jó darabon a lőporgázok útjában áll, így a kilépő lövedék után a dörej szinte elenyésző. Ennek viszont az az ára, hogy a fegyvernek kisebb a lőtávolsága, és a lövedék energiája is.
SZVD
Az SZVD vagy Dragunov-mesterlövészpuska (oroszul: Снайперская винтовка Драгунова [Sznajperszkaja vintovka Dragunova], rövidítve SZVD), egy gázelvételes, forgózáras reteszelésű fegyver, amit Jevgenyij Dragunov tervezett a Szovjetunióban 1958 és 1963 között. Az SZVD volt a világ első, kifejezetten erre a célra épített puskája, és nagyon elterjedt (jó néhány változatával együtt) a Varsói Szerződés országaiban. A fegyver félautomata, csak egyeslövésre képes. A fegyver SZVD–63 típusnéven is ismert, ahol a szám a rendszeresítés évére utal. Az SZVD azonban nem tartozik a klasszikusmesterlövész fegyverek közé, ezért gyakran katonai távcsöves puskának is nevezik.
Dragunov a már elavulttá váló Moszin–Nagant-puskák leváltására kiírt pályázat elnyerését követően 1958-ban kapott megbízást egy mesterlövész célú puska kifejlesztésére. A fegyverrel szembeni alapvető követelmény a mesterlövész puskákra jellemző "egy lövés – egy találat" elv helyett a harci körülmények között egymás után gyorsan leadható pontos célzott lövések lehetősége volt. A fegyver első prototípusa 1959-ben készült el SZSZV–58 jelzéssel. Az SZVD-t 1963-ban rendszeresítették a szovjet hadseregben, majd megjelent a Varsói Szerződés többi tagállamának fegyverzetében is, ahol a gépesített lövész alegységek szakasz szintű támogató fegyvere volt.
Az SZVD a cári időkből származó 7,62 x 54 mm R lőszert használja. A lőszer jelzésében az "R" betű a "Rimmed" (peremes) szóra utal. Habár a fegyverhez használható a Moszin–Nagant puskához készült eredeti M1891/31 7,62 mm-es lőszer is, az SZVD-hez a fegyver tervezésével párhuzamosan Viktor Szabelnyikov elkészítette a ballisztikailag jobb lövedékkel szerelt, pontosabb tüzelést biztosító 7N1 jelű acélköpenyes, acélmagvas lőszert. A 7N1 helyett 1999-től a 7N14 jelzésű lőszert használják az SZVD-hez, amely elődjéhez képest hegyesebb lövedékkel készül.
Habár az SZVD még 1000 m-en túl is halálos, hatásosan csak 600 m-ig alkalmazható. Ezen a lőtávolságon a lövedék szórása 2 szögpercen belül marad, de nem éri el a mesterlövész fegyverektől elvárt 1 szögperc értékű szórást. A fegyver nagyobb távolságokon a félautomata működéséből adódóan (a fegyverben mozgó nagy tömegű zár miatt) már pontatlanabb. A pontosság speciális lőszerek alkalmazásával növelhető.
Az SZVD szabványos tartozéka a PSZO–1 optikai irányzék (4-szeres nagyítással, 24 mm-es tárgylencsével), passzív infravörös szűrővel, parallaxisállítási lehetőség azonban nincs. A távcső szálkeresztje az éjszakai használathoz megvilágítható, ehhez egy kis 3V-os akkumulátor szolgáltatja az elektromos energiát. A szálkereszt mellett egy 170 cm magasságú céltárgyra kalibrált távolságmérő skála is található. A tervezése idején a PSZO–1 irányzék egyike volt a legfejlettebb konstrukcióknak, melyeket valaha hadrendbe állítottak. Ma már elavultnak számít, a gyártás minősége sem megfelelő, gyakori hibája, hogy mozog benne a szálkeresztet tartalmazó tárgylemez. A fegyverhez az NSZPUM éjszakai irányzék használható, de több más hagyományos irányzékot is gyártottak a fegyverhez. Az irányzék meghibásodása esetére a puska néhány verzióját nyílt irányzékkal is ellátták. Szintén az SZVD tartozékai az AKM-hez is használt szurony, az arctámasz, a heveder, a tártartó erszény, valamint az alapvető tisztító és karbantartó eszközök.